A húsvéti nyuszi titka

Kedves Anyanyuszi és Apanyuszi !

Ez a kedves kis történet több mint tizenöt évre nyúlik vissza. A lányom most huszonöt éves, akkor kb. hét-nyolc éves volt. Mi is, mint minden kisgyermek, levelet írtunk a Jézuskának, a Télapónak, és a Húsvéti Nyuszinak.
Amikor még nem tudott írni, lerajzoltuk a kívánság listán szereplő ajándékokat. Ő szépen kiszínezte, és boldog volt amikor a Mikulás, Nyuszi, vagy a Jézuska elvitte az ablakból a levelet. Amikor már írni tudott, először nyomtatott nagybetűkkel írta. Persze a fordított S és N betű is ott volt a levélben.
Azután eljött a felismerés, hogy a TITOK mögött mi állunk. Ebben, azon kívül, hogy kezdett felnőni, és gondolkodni, sokat segített a négy évvel idősebb unokabátyja is. Egyik nap feltette a kérdést: , Anya, van Télapó?’ , Ki hozza az ajándékokat?’ , Ki teszi az ablakba és a csizmába?’ ,És hogyan ??’ Igyekeztem őszinte lenni, és elmeséltem neki az igazságot, hiszen már úgy is tudta. Ő nagyon elkezdett nevetni, és kérdezte: ,Ti rakjátok az ajándékot az ablakba ?? TÉNYLEG ???’, és csak kacagott. Aztán gondolkodott. , A karácsonyfa alá is ??’ , És még a húsvéti Nyuszi is ??’ Annyira nevetett, kacagott, hempergett az ágyon, hogy én is vele nevettem. Ekkor elővettem az addigi elrakott leveleket és együtt elolvastuk. Jókat derültünk rajta miket írt és miket ígért meg az ajándékért cserébe. Ez húsvét előtt történt.
Ezután elvonult a szobájába, és nemsoká ragyogó arccal tért vissza. Kezében egy levél. A kezembe adta . Azt mondta, hogy ezt most ne tegyük ki az ablakba. A levél így kezdődött: , Kedves Anyanyuszi és Apanyuszi!……’