Kategóriák
Uncategorized

A sérült fa következő élete

Engedjétek meg, hogy ezt a csodát, ami velem történt megosszam veletek! Kérlek olvassátok végig a történetet. Hogy érthető legyen azok számára is, akik Kiss Adrient nem ismerik , elmondom, hogy amikor Adri megszületett nem egy ép, egészséges testet kapott. Ebben a testben él, de az ő lelke százszor szebb és ragyogóbb sok egészséges testű emberénél. Kislány korától ír történeteket, gyönyörűen használja a szavakat, kifejezéseket. Nagyon boldog, büszke, és meghatódott vagyok, amiért a sérült fát ábrázoló festményem megihlette őt! Elgondolkodtató, hogy talán nem véletlen amiért pont ez a kép volt rá hatással ! Köszönöm Adri!
A történet:

Kategóriák
Uncategorized

Kiállításmegnyitó Verőce 2018. május 21.

Kategóriák
Uncategorized

Az állatok is sírnak?

Ma az állatok érzéseiről, érzelmeiről írok. Egészen kicsi korom óta szeretem, és csodálom az állatokat, és sok időt töltöttem különböző állatok társaságában, megfigyelve őket. Ezért vásároltam meg azt a könyvet, aminek a címe: , Miért sír az elefánt? ’ Kíváncsi voltam, hogy csak én gondolom így, vagy más is.
Amikor elolvastam, megtapasztaltam, hogy más emberek is leírnak olyan történeteket amikor nyilvánvaló, hogy az állatok is éreznek, boldogok, szomorúak, és igen, néha sírnak! Előtte is tudtam már ezt, hiszen én is tapasztaltam velük kapcsolatban. Egészen egyértelmű mindenkinek, akinek van kutyája, hogy a kutya mikor boldog, mikor szomorú, mikor fél, ezt nem csak a testtatása árulja el, egyszerűen érezzük a rezgésből ami belőle árad. A kutyát például a leginkább azzal tudjuk nevelni, hogy nagyon erős a szégyenérzete, és úgy akar viselkedni, hogy nekünk is örömet okozzon, és így ő is boldog! Olvastam egy történetet ebben a könyvben, amikor egy anyaelefántnak a borja beleesett egy gyors sodrású folyóba. Az író leírja, milyen kétségbeesetten próbálta kimenteni a gyermekét. Amikor lejjebb a víz szélében megtalálta a halott kiselefántot, hogyan fejezte ki szomorúságát, és igen, potyogtak a könnyei bánatában, sírt amikor kis élettelen testet simogatta az ormányával. Számos ilyen történet van még a könyvben. Apukám mesélte nekem még régen, hogy fiatal korában vadászni jártak a nagybátyjával. Akkor látott egy őzet, akit meglőttek, és amikor utolérték, mielőtt a végső lövést megkapta szegény –mesélte apu, sose látott azelőtt ilyet- az őz sírt, és potyogtak a könnyei. Nagyon megindító volt, nem is nagyon akart többet vadászni.
Azt gondolom, az állatoknak is ugyanúgy vannak érzelmeik, mint nekünk embereknek. a mi felelősségünk, hogy vigyázzunk rájuk, mert ők nagyon ki vannak szolgáltatva. Tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nekik sírni, és boldog, békés állatok vegyenek minket körül….

Kategóriák
Uncategorized

A húsvéti nyuszi titka

Kedves Anyanyuszi és Apanyuszi !

Ez a kedves kis történet több mint tizenöt évre nyúlik vissza. A lányom most huszonöt éves, akkor kb. hét-nyolc éves volt. Mi is, mint minden kisgyermek, levelet írtunk a Jézuskának, a Télapónak, és a Húsvéti Nyuszinak.
Amikor még nem tudott írni, lerajzoltuk a kívánság listán szereplő ajándékokat. Ő szépen kiszínezte, és boldog volt amikor a Mikulás, Nyuszi, vagy a Jézuska elvitte az ablakból a levelet. Amikor már írni tudott, először nyomtatott nagybetűkkel írta. Persze a fordított S és N betű is ott volt a levélben.
Azután eljött a felismerés, hogy a TITOK mögött mi állunk. Ebben, azon kívül, hogy kezdett felnőni, és gondolkodni, sokat segített a négy évvel idősebb unokabátyja is. Egyik nap feltette a kérdést: , Anya, van Télapó?’ , Ki hozza az ajándékokat?’ , Ki teszi az ablakba és a csizmába?’ ,És hogyan ??’ Igyekeztem őszinte lenni, és elmeséltem neki az igazságot, hiszen már úgy is tudta. Ő nagyon elkezdett nevetni, és kérdezte: ,Ti rakjátok az ajándékot az ablakba ?? TÉNYLEG ???’, és csak kacagott. Aztán gondolkodott. , A karácsonyfa alá is ??’ , És még a húsvéti Nyuszi is ??’ Annyira nevetett, kacagott, hempergett az ágyon, hogy én is vele nevettem. Ekkor elővettem az addigi elrakott leveleket és együtt elolvastuk. Jókat derültünk rajta miket írt és miket ígért meg az ajándékért cserébe. Ez húsvét előtt történt.
Ezután elvonult a szobájába, és nemsoká ragyogó arccal tért vissza. Kezében egy levél. A kezembe adta . Azt mondta, hogy ezt most ne tegyük ki az ablakba. A levél így kezdődött: , Kedves Anyanyuszi és Apanyuszi!……’

Kategóriák
Uncategorized

Tavaszérintés

A verőcei Füzes meséje

Egyik délután lesétáltam a kutyával a Füzesbe. Sokat járok erre, és mindig elbűvöl a szépsége. Az öreg, félig kidőlt fák a víz fölé hajolnak. Menedéket nyújtanak az ott pihenő vadkacsáknak, akik gyorsan kiúsznak a nyílt vízre, ha megneszelik, hogy jövünk. Most is így történt.
Ahogy sétáltam egyre beljebb, a tavaszi nap besütött a fák közé, és azon gondolkodtam, hogy miért olyan vonzó számomra ez a hely? Egy vastag, mohás fa törzsének dőlve megálltam, mert ott tartott valami. Töprengtem miért nem tudok továbbmenni.
Éreztem a nedves fa és a moha illatát, mélyen beszívtam magamba, imádom ezt az illatot. Éreztem a nedves falevelek illatát a földön, és a nedves föld illatát. ,Csodálatos!’- gondoltam. A nap éppen rám sütött, és éreztem gyönge melegét, hiszen ez az első tavaszi napsugár a hideg szorításából felébredő természetben. Csupa víz lett a kabátom, ahogy a fának dőltem, és csupa sár lett a cipőm. Egy cseppet sem bántam. Olyan illatos csend volt, hogy hallottam a madarak csicsergését. Ők is érezték a tavaszt. Még a kutyám is csendben ült mellettem, a melengető napsugarakat élvezve. Hirtelen két hattyú szárnycsapásaira figyeltem fel, ahogy a víz fölött suhantak, és leszálltak a kismarosi partnál. Éppen odaláttam onnan ahol álltam. Egyszer csak elkezdtek szaladni a vízen, újra felszálltak, és visszarepültek Verőcére. Ezt kétszer megcsinálták. Gondolom erősítették kicsit a szárnyaikat. Gyönyörűek voltak.
A napsugarak még rám kacsintottak a fák között, táncoltak a víz fodrokon és kacagtak. Tisztán hallottam a csendben. Ezt az érzést csak a Füzestől kaphatja meg az ember.
Továbbindultam a vizes kabátomban, és a sáros cipőmben, és sokkal, sokkal gazdagabb lettem. Most már tudom miért álltam meg, és miért olyan vonzó számomra ez a hely.

Kategóriák
Uncategorized

Hangyaboly

Amikor kicsi voltam gyakran elvarázsolt a természet, megállt az idő, sokszor elgyönyörködtem egy virágban, vagy egy hangyán, aki a bábját cipelte. Mint apró Herkules, földgöröngyökön, fűszálakon, pici kavicsokon keresztül,
ami neki nyilván a hegy, a tölgyfa és a szikla volt. Emlékszem arra a hangyabolyra, amit gyermekkorunkban feltúrtunk egy bottal. A hangyák látszólag hanyatt-homlok és össze-visszarohangáltak, ami akkor vicces volt. Azóta tudom, hogy a bábjaikat mentették, és rengeteg munkájukba került, mire visszaépítették a rendkívül bonyolult otthonukat. Kicsit lelkiismeret furdalásom van e miatt, de sose tudom meg milyen belül, ha nem csinálom ezt.
Szerencsére ritkán kell városban, nagy tömegben utaznom. Egy nagyváros forgatagáról mindig a gyerekkori hangyaboly jut az eszembe. Ha ilyen helyen járok, megállok egy pár percre és figyelem a tömeget. Az emberek látszólag össze- visszarohangálnak, pedig nyilván mindenkinek megvan a maga célja és miértje, hogy hová-merre tart…

Kategóriák
Uncategorized

A forrás

A nagynéném mesélte ezt a történetet, de azóta is a szívemben van. Ő most nyolcvan éves. Pár éve veszítette el a férjét. Nem az első házassága volt, és több mint negyven évig voltak boldogok együtt. Tavaly elvittem őt egy kisebb kirándulásra az erdőbe, mert mesélt nekem egy helyről ahol még nem jártam.
Sokat kirándulunk, és járjuk a környéket családdal, barátokkal, kutyával, de ezt a helyet még nem ismertem. Mese-erdőnek nevezte, és azt mondta van ott egy forrás. Mesélte, hogy ők ketten sokat kirándultak oda, és a kedvenc helyük volt. Amikor kiszálltunk az autóból, gyönyörű napsütés ragyogta be az erdőt. Elindultunk. Sárgás, barnás falevelek hullottak fáradtan, hangtalanul a fákról és meg-megcsillant sárgaságuk az őszi napsütésben. Végre odaértünk, és ő boldog volt, hogy ennyi év után megtalálta a forrást. Én csak álltam ott, a forrás előtt. Hatalmas, öreg tölgyfák voltak körben közel és távol is. Olyan energia áradt a helyből, hogy igazat adtam neki, tényleg Mese-erdő.
Visszafelé sétáltunk, és a régi dolgokról mesélt. Dédiről, akit én is jól ismertem, és a gyerekkoráról. Egy történetet mondott el, amit azóta sem tudok elfelejteni. A férje a halálos ágyán feküdt. Ő ült mellette. Fogták egymás kezét. Azt mesélte, ő csak ült ott csendben, és a férje őt nézte. Eltelt egy kis idő, ezért megkérdezte: ,, Miért nézel?’’ A férfi azt válaszolta: ,, Olyan szép öregasszony vagy!’’. Nem kellett többet beszélniük, ebben benne volt minden. Köszönöm, hogy hallhattam ezt a történetet, és leírhattam. Mi jut eszembe erről? Igaz szerelem? Szeretet? Összetartozás? Hála? Nem tudom. Minden! És még annál is több….

Kategóriák
Uncategorized

Egérasszony

,,Nagymama! Simogatod a kezem amíg elalszom?” Ha végigsimítottam a nagymama kezét, érdes volt és olyan mint a csiszoló papír. Mégis pont ezzel a kiszáradt, durva bőrével tudta a kezemet olyan finoman simogatni, ahogy senki más. Közben persze mesélt. ,,Mit meséljek?” kérdezte. ,,Meséld az Egérasszonyt!”
 
,,Elszaladt az egérasszony, hogy fiának dadát hozzon.
Béka-néne jer velem! Altasd el a gyermekem!
Béka-néne náluk termett,
Bre-ke-ke mondta, aludj gyermek!
Csukd be szemed, csukd be szád!
Aludd át az éjszakát!
A buta kisegér nyomban így válaszolt félálomban:
Csúnya hangod van neked! Nem tetszik az éneked!
Másik dadát hozz nekem!
Elszaladt az egérasszony…..”
És ez így ment, jött a mackó-néne, tyúk-néne,kacsa-néne, a végtelenségig sorolhatnám. Nagymama néha megkérdezte: ,,Kit hívjon most az egérasszony?” Csak évek múlva kérdeztem meg tőle, hogy mi a mese vége, mert mindig elaludtam közben. Nevetve mesélte el a végét:
,,Elszaladt az egérasszony, hogy fiának dadát hozzon
Macska-néne jer velem! Altasd el a gyermekem!
Macska-néne náluk termett
Miau-miau mondta, aludj gyermek!
Csukd be szemed! Csukd be szád!
Aludd át az éjszakát!
A buta kisegér nyomban így válaszolt félálomban:
De szép hangod van neked! Gyönyörű az éneked!
Azzel becsukta a szémét és elaludt.
A macska meg hamm, bekapta a buta kisegeret!
Itt a vége, fuss el véle!”
Neked is van olyan történeted a nagymamádról amire szeretettel emlékszel?
 
Ha gondolod, hogy másnak is tetszene, kérlek oszd meg ismerőseiddel.
Szép vasárnapot!
Lukács Andi