Az állatok is sírnak?

Ma az állatok érzéseiről, érzelmeiről írok. Egészen kicsi korom óta szeretem, és csodálom az állatokat, és sok időt töltöttem különböző állatok társaságában, megfigyelve őket. Ezért vásároltam meg azt a könyvet, aminek a címe: , Miért sír az elefánt? ’ Kíváncsi voltam, hogy csak én gondolom így, vagy más is.
Amikor elolvastam, megtapasztaltam, hogy más emberek is leírnak olyan történeteket amikor nyilvánvaló, hogy az állatok is éreznek, boldogok, szomorúak, és igen, néha sírnak! Előtte is tudtam már ezt, hiszen én is tapasztaltam velük kapcsolatban. Egészen egyértelmű mindenkinek, akinek van kutyája, hogy a kutya mikor boldog, mikor szomorú, mikor fél, ezt nem csak a testtatása árulja el, egyszerűen érezzük a rezgésből ami belőle árad. A kutyát például a leginkább azzal tudjuk nevelni, hogy nagyon erős a szégyenérzete, és úgy akar viselkedni, hogy nekünk is örömet okozzon, és így ő is boldog! Olvastam egy történetet ebben a könyvben, amikor egy anyaelefántnak a borja beleesett egy gyors sodrású folyóba. Az író leírja, milyen kétségbeesetten próbálta kimenteni a gyermekét. Amikor lejjebb a víz szélében megtalálta a halott kiselefántot, hogyan fejezte ki szomorúságát, és igen, potyogtak a könnyei bánatában, sírt amikor kis élettelen testet simogatta az ormányával. Számos ilyen történet van még a könyvben. Apukám mesélte nekem még régen, hogy fiatal korában vadászni jártak a nagybátyjával. Akkor látott egy őzet, akit meglőttek, és amikor utolérték, mielőtt a végső lövést megkapta szegény –mesélte apu, sose látott azelőtt ilyet- az őz sírt, és potyogtak a könnyei. Nagyon megindító volt, nem is nagyon akart többet vadászni.
Azt gondolom, az állatoknak is ugyanúgy vannak érzelmeik, mint nekünk embereknek. a mi felelősségünk, hogy vigyázzunk rájuk, mert ők nagyon ki vannak szolgáltatva. Tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nekik sírni, és boldog, békés állatok vegyenek minket körül….