Egérasszony

,,Nagymama! Simogatod a kezem amíg elalszom?” Ha végigsimítottam a nagymama kezét, érdes volt és olyan mint a csiszoló papír. Mégis pont ezzel a kiszáradt, durva bőrével tudta a kezemet olyan finoman simogatni, ahogy senki más. Közben persze mesélt. ,,Mit meséljek?” kérdezte. ,,Meséld az Egérasszonyt!”
 
,,Elszaladt az egérasszony, hogy fiának dadát hozzon.
Béka-néne jer velem! Altasd el a gyermekem!
Béka-néne náluk termett,
Bre-ke-ke mondta, aludj gyermek!
Csukd be szemed, csukd be szád!
Aludd át az éjszakát!
A buta kisegér nyomban így válaszolt félálomban:
Csúnya hangod van neked! Nem tetszik az éneked!
Másik dadát hozz nekem!
Elszaladt az egérasszony…..”
És ez így ment, jött a mackó-néne, tyúk-néne,kacsa-néne, a végtelenségig sorolhatnám. Nagymama néha megkérdezte: ,,Kit hívjon most az egérasszony?” Csak évek múlva kérdeztem meg tőle, hogy mi a mese vége, mert mindig elaludtam közben. Nevetve mesélte el a végét:
,,Elszaladt az egérasszony, hogy fiának dadát hozzon
Macska-néne jer velem! Altasd el a gyermekem!
Macska-néne náluk termett
Miau-miau mondta, aludj gyermek!
Csukd be szemed! Csukd be szád!
Aludd át az éjszakát!
A buta kisegér nyomban így válaszolt félálomban:
De szép hangod van neked! Gyönyörű az éneked!
Azzel becsukta a szémét és elaludt.
A macska meg hamm, bekapta a buta kisegeret!
Itt a vége, fuss el véle!”
Neked is van olyan történeted a nagymamádról amire szeretettel emlékszel?
 
Ha gondolod, hogy másnak is tetszene, kérlek oszd meg ismerőseiddel.
Szép vasárnapot!
Lukács Andi